Kovács: Na igen, Norvégia jeges lehelete, ahogy Szabika aposztrofálta. Becsapós dal, mert elég rock n’ rollosan kezdődik, azonban a végére átlényegül valami teljesen mássá. A hangszerelés az egyik legösszetettebb, amit valaha csináltam, a dal végén három szólam gitár van duplán van feljátszva, amire még feltettem vagy 4-5 sávot e-bow-val is. Az őskáoszt végül egy akusztikus gitárra és szintetizátorra írt outro oldja fel. A dalban két szóló is található, az első meg lett írva, a második teljesen improvizáció, döntse el mindenki, melyik tetszik jobban!
Vörös: Miután a felvételek össze-vissza zajlottak mindenfelé, ezt a számot például Berlinben énekeltem fel, a háttérben pedig vokálozik rajta Mirco Hildmann hangmérnök, aki különben a Guano Apes-turnékon kisegítő gitáros is mostanában. Amikor először odaálltam a mikrofonhoz, kicsit meg voltam illetődve, hogy egy feltehetően jó énekesekhez szokott német profi mit szól majd az óbégatáshoz, amit művelek, de a profi attól profi, hogy elhiteti a hülyével, hogy jól csinálja, és a hülye onnantól legalább felszabadultan óbégat. Magyarul: jó volt vele dolgozni.