Kovács: A lemezindító rock n’roll sláger. A szám alapját én hoztam, de Ádi (Fellegi) alaposan belekavart, és tagadhatatlanul sokkal jobb lett így, mint az eredeti elképzelés volt. A zenén a Motörhead, Billy Idol és a Pink Floyd hatása egyaránt érződik, a fő szólót David Gilmourtól loptam, bár ezt soha nem fogom bevallani nyilvánosan. Eredetileg ez lett volna az egyetlen szóló a dalban, de a többiek kiköveteltek még hármat, amiket viszont teljes mértékben improvizáltam a stúdióban, a végén pedig beleordítok a hangszedőbe, csak úgy viccből.

Vörös: Lemezindító sláger ide vagy oda, az egész anyag ismeretében egy darabig még azon is gondolkodtunk (én legalábbis biztosan), hogy egyáltalán felkerüljön-e az albumra, annyira kilógott első hallásra. Aztán végül abban maradtunk, hogy kit érdekel, sőt, ha már lúd, legyen kövér: nyissunk ezzel! A stúdiózás szempontjából a Cleaver különben azért maradt különösen emlékezetes, mert ennek az (értelemszerűen a zenei részek felvétele után történő) éneklésekor találkozott Fellegi Ádám és Nedoluha György először, teljesen véletlenül. Ádi bent ült a stúdióban, hallgatta, hogy mit csinálok, Nedo pedig munkából hazafelé menet beugrott csak úgy köszönni. Meglepett tekintettel egymásra néztek: „te vagy a dobos?” „Igen, te meg a basszusgitáros, ugye?” „Aha. Jókat játszottál, egyébként hello.” „Köszi, te is, örülök, hogy megismerkedtünk!”