Kovács: Meglepő utólag, de az eddig hallott vélemények szerint ez a lemez slágere. Pedig minden, csak nem sláger, eleve majdnem hat perc hosszú. Alapvetően olyan hangulatot szerettem volna elérni, mintha a Celtic Frost jammelne a Pink Floyddal, ez valószínűleg azért lehet, mert amikor írtam, sokat hallgattam a Monotheist és a Wish You Were Here albumokat. A szólót ismét David Gilmourtól loptam, de itt érezhető a gorefestes Boudewijn Bonebakker, illetve a szóló utáni hörgős részben Jan-Chris de Koijer hatása is. A levezetésben ismét feltűnik az e-bow, elég speciális technikával – üres húrokat gerjesztettem, miközben rángattam a tremolókart és tapostam a wah-pedált. Művészet!

Vörös: Na, erről a számról órákig tudnék beszélni, de most inkább nem kezdem el, majd egyszer írunk hozzá egy könyvet. De egyébként tényleg az egyik legjobb dal a pályafutásunkban, mindent összevetve.