Kovács: Ez volt az első szám, ami elkészült a lemezhez, még Zolikával (Prepelicza Zoltán korábbi basszusgitáros) és Makkossal (Makai László korábbi dobos) raktuk össze Debrecenben, ahová elmentünk pár napra próbálni, hogy majd a világtól elzárva csak a zeneírással fogunk foglalkozni. (Természetesen nem így lett.) A dal a lemez rockosabb oldalát erősíti, egy Helmet-hatású riffel és egy Slayeres középrésszel, a refrénjében Zolika bársonyos tenorja is szerepet kap. Ebben is lett volna szóló, de a szemét Fellegi miatt végül lemaradt, mert állítása szerint elrontotta volna a breakdownt. Hát, ez van.

Vörös: One more hit and we break through the wall / one more punch and my hand fits through the hole... Mint a majom, aki benyúl az odúba megragadni a finom gyümölcsöt, aztán az ökölbe szorított kezét már nem tudja kihúzni a nyíláson és csak rángatja, rángatja. Mi is így lehetünk valahogy ezzel, de nem baj, csináljuk. Sose lesz vége.