Kovács: A Superbutt Slayer-száma! Ez a dal gyakorlatilag teljesen improvizatív módon született meg a próbateremben, már fogalmam sincs, melyik téma volt a kiindulópont, talán a refrén. Nagyon vicces nóta, hiszen a slayeres elemek mellett a refrénben található My Dying Bride-hatású harmóniamenet, illetve a kiállás előtti részben egy meglehetősen Cannibal Corpse-os téma is, amit élőben valószínűleg sosem fogunk pontosan eljátszani. Az már egy másik kérdés, hogy kik azok, akik bármikor is gondolták volna, hogy a Superbutt ilyen zenekarokra hivatkozik egyszer.

Vörös: azt hiszem, ez a kedvencem a dupla album 17 dala közül. Murphy törvénye, hogy soha nem játszottuk még élőben, pedig biztosan nagyon élvezném. De majd kierőszakolom, hogy kerüljön be a programba.